Gondolom nem sok mindenkinek lesz újdonság, hogy ha valamilyen kaja a látóterünkbe kerül, azt nagyobb eséllyel esszük meg, mint azt, amelyik éppen nincs szem előtt. Ez olyan tipikus „úgy meg kívántam” helyzet. Ez kapásból megmagyarázza a kajás reklámok sikerét és egyben jó néhány fogyókúrázó sikertelenségét. Ezt a dolgot tudósok is vizsgálták, tehát kutatások támasztják alá, hogy mennyire bábok vagyunk, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a látványnak.

Sajnos a kutatások is azt mutatják, hogy ha látjuk a kaját, azt jó eséllyel meg is esszük, még akkor is, ha nem vagyunk éhesek. Ha nagyobb adagot kapunk vagy tálalunk magunknak, mint ami a pont szükséges lenne az éhség megszüntetésére, szinte biztos, hogy „letakarítjuk” az egész tányért. Ezzel az élelmiszer biznisz is tisztában van… lásd super size MacDonald’s :-)

Nem mindegy, hogy honnan tálalsz

Brian Wansink (táplálkozási-viselkedés kutató, Cornell University, USA) kutatásai alapján jóval többet eszünk, ha a tálalás ugyan azon az asztalon történik ahol eszünk, azaz a látjuk magunk előtt a tálat, akkor onnan többet szedünk, mint akkor, amikor fel kell állni és egy külön tálalópulthoz kell járulni repetáért. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy a nők 20%-al a férfiak 29%-al ettek kevesebbet ha a felszolgáló tál nem előttük volt.

Nagyobb tányérból többet fogsz enni

Kutatási eredmények szerint a nagyobb tányérról kb. 25%-al eszünk többet, a vastagabb alacsonya pohárba 28%-al öntünk több italt, mint a magas keskenyebbe.

A feneketlen levesestál

Wansink egy másik érdekes tanulmánya a „feneketlen levesestál” - kísérlet, amelyben paradicsom levest etettek az emberekkel olyan tálból, ami olyan lassan visszatöltötte magát, hogy azt a kísérletben résztvevő nem érzékelte. A végeredmény azt mutatta, hogy az önfeltöltős levesestálból 73%-al több levet ettek, mint egy hagyományosból. Ráadásul rákérdeztek, hogy a résztvevőkre, hogy jól laktak-e és volt, aki azt válaszolta, hogy: ugyan dehogy, még a fele tányér leves megvan… :-)

Környezeti tényezők fontossága

Először is úgy tűnik, hogy az étvágyunk csillapítottsága fokának megállapítására nem a gyomrunkat használjuk, hanem valahonnan külső forrásból próbálunk tippelni, azaz félig van a tányér, üres a tányér stb. Amikor eszünk, a minket körülvevő emberek, tárgyak körülmények,egyszóval a környezet elvonja a figyelmünket.

Szintén tanulmány támasztja alá, hogy a környezeti ráhatás megváltoztatása jobb eredményt hoz a fogyókúrában, mint az „akaraterőre” alapozott diéta. Azok, akik kisebb edényekből étkeztek, csak az étkezőben ettek, többet fogytak azoknál, mint akik úgymond fogyókúrás tanácsokat kaptak (mit egyél - mint ne egyél, egyél ekkor - ne egyél akkor stb).

Akkor mik a következtetések?

Szerintem azzal semmi újat nem mondtam el, hogy a rossz kajáktól meg kell szabadulni. Ami nincs a szekrényben vagy a hűtőben, azt nem tudjuk megenni. Ezeket most kutatások is alátámasztják. Használjuk ki ennek ismeretében a látás hatalmát – azaz kerüljük a kísértést.

• ezek tudatában a már esetlegesen meglévő diétád sikerét jobban tudod biztosítani
• kisebb tányér kisebb pohár, kisebb adagok
• csak a „szükséges” mennyiségű kaja legyen szem előttürítsük ki a frigót, meg a spájzot!
• az egészséges ételt kitehetjük az asztalra, a „szemét” kajákat, ipari  hulladékokat és a takarmányminőségű ételektől szabaduljunk meg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.